Szatmár versben és fotókon, Kőszegremete énekben

Három közéleti személyiség. Két újságíró és egy egyetemi docens. Elek György, Sike Lajos és Végh Balázs Béla. Szombat délután, a Véndiáktalálkozó keretein belül, közösen mutatták be legújabb könyveiket. Három, egymástól teljesen eltérő művet. Két közös van bennük: valamennyi válogatás és valamennyi Szatmárról szól.

Elek György újságíró és költő egy sokak számára meglepő könyvvel rukkolt elő. A „Szatmár megye magyar kulturális és történelmi emlékhelyei" egy fényképes dokumentumkötet. „Ez a könyv gazdagságunk bizonyítéka. Ugyanakkor a gazda felelősségére is figyelmeztet: ha nem vigyázunk értékeinkre, akkor azok könnyen elveszhetnek", jelentette ki a kötetet bemutató Csirák Csaba.

Sike Lajos szintén újságíró, számtalan prózai mű, interjúkötet szerzője. Új kötetének középpontja ezúttal is szíve csücske, Kőszegremete. Sike Lajos ezúttal azokat a népdalokat, műdalokat, katonadalokat gyűjtötte egy kötetbe, amelyeket élete során Kőszegremetén tanult. Saját bevallása szerint egyik-másik dalt már senki nem ismeri rajta kívül. Vállalja, hogy a gyűjteményben kommunista dalok is vannak, mint mondja: tetszik, nem tetszik, ez is hozzátartozik közelmúltunkhoz. A „(Fél)nótás könyv Kőszegremetéről" című kötet több esetben nem csak a nóták, dalok szövegeit, de a kottáját is tartalmazza.

Végh Balázs Béla egyetemi docens, irodalmár. Akárcsak Elek és Sike, ő is gyűjtött: 101 verset Szatmárról. A kötetnek az is a címe, hogy „101 szatmári vers". Olyan óriások alkotásai találhatóak meg benne, mint Dsida Jenő, Szilágyi Domokos, Páskándi Géza, Babits Mihály vagy éppen a kortárs Kovács András Ferenc. A válogatáskötetet Kereskényi Sándor művészettörténész mutatta be.